A szülők többsége előbb vagy utóbb szembesül a gyereknek azzal az igényével, hogy valamilyen kisállatot, a legtöbbször cicát, kutyát, esetleg valamilyen kis rágcsálót szeretne. Ebben a cikkben átvesszük, milyen szempontokat érdemes mérlegelni, mielőtt beadjuk a derekunkat.
Mindenki szeretne jó anya, apa lenni, és mindent megadni a gyerekének, amit csak lehet. Akár egy cicát, kutyát, tengerimalacot vagy nyuszit is, ha a gyerkőc éppen azért rágja a hónapok óta a fülünket, vagy ne adj Isten, hisztizik. Egy kisállat tartása alapvetően remek lehetőség arra, hogy a csemete felelősséget, rendszerességet tanuljon, fejlődjön az empátiakészsége. De nagyon fontos alaposan átrágni a döntést, mert az sokszor hosszú évekre szóló elköteleződést jelent, vagy az állat menhelyre adásával járhat, ami a legkevésbé kívánatos végkifejlet a gyerek és a kisállat szempontjából.
Nézzük is, mi mindenre kell gondolni, milyen kérdéseket érdemes őszintén megválaszolni felelős szülőként és leendő gondos gazdiként!
- Ha a gyerek még kiskorú, akkor nem várható el tőle, hogy minden értelemben ő vállaljon felelősséget az állatért. Az állatról való megfelelő gondoskodás, a kutya, cica, hörcsög vagy gekkó jólléte mindig a szülő felelőssége!
- El tudjuk-e képzelni, hogy mi legyünk az elsődleges gazdái a vágyott kisállatnak, hogy ha telik az idő, és a gyereket esetleg már nem fogja érdekelni az a nyuszi, gekkó, vagy egyéb jövevény, vagy csak túl sok lesz az iskolai elfoglaltsága ahhoz, hogy ő tegye ezt meg, mi gondoskodjunk róla odaadóan?
- Egy kutya minimum 8-10, de akár 16-18 évig is élhet, egy macska 15-20 évig is akár, de egy csincsilla élettartama 20-25 év is lehet! Vállalni tudjuk ennyi időre az állat tartását, gondozását?
- Tudjuk, hogy milyen igényei vannak a vágyott állatkának, tisztában vagyunk-e a pontos szükségleteivel, vagy legalább hajlandók vagyunk-e utánanézni, hogy a lehető legzökkenőmentesebb legyen mindenki számára a közös életünk?
- Vajon a gyerek mellett lesz elegendő időnk a kisállat rendszeres gondozására, esetleg sétáltatására, a vele való játékra?
- Anyagi lehetőségeink megengedik egy kisállat tartását, beleértve az adott fajnak, fajtának, méretnek megfelelő mennyiségű és minőségű élelmet; az oltási és egyéb orvosi költségeket; szükség esetén a panziót, szittert?
- Ha elutazunk hosszabb-rövidebb időre, van kire bízni a kisállatot, ki tudjuk fizetni a panziót/szittert, vagy hajlandók vagyunk esetleg magunkkal vinni őt és ott fizetni pluszban érte (nyilván, amelyik fajt lehet)?
Ha csak a gyerek szeretné nagyon az állatot, de mi egyáltalán nem, és a fenti kérdések többségére nemmel válaszolnánk, merjünk nemet mondani! Nem attól lesz jó szülő valaki, ha mindent megad a gyerekének. Sokkal többet számít az őszinteség, a felelősség vállalása azért is, amit nem tudunk vagy nem akarunk megadni, mert mi felnőttként látjuk a buktatókat és a nehézségeket.
Az állattartás ma igen divatos hobbi. De óriási felelősség és komoly anyagi teher is. Ha ezzel mindenki tisztában lenne, akkor sokkal kevesebb állat kerülne menhelyre, vagy lenne arra kényszerítve, hogy 8-12 órákat töltsön egyedül egy lakásba zárva, vagy akár egy szerintünk minden igényt kielégítő kutyaházban.
A felelős állattartás a felelős döntéssel kezdődik, és aki komolyan gondolja, annak érdemes olyan hiteles forrásokból tájékozódnia, amilyen a Petcast. Az állati podcast. A csatornán számos hasznos információ található például a kutya-, macska- vagy rágcsálótartás örömteli és nehéz oldaláról is.
