A terhesség utolsó heteiben a legtöbb kismama – főleg az első babáját váró – naponta eljátszik a gondolattal: „Mi lesz, ha elfolyik a magzatvíz, és nem veszem észre?” Míg a filmek látványos jelenetei alapján sokan egy hirtelen zúduló vízre számítanak, a valóság gyakran ennél sokkal finomabb és árnyaltabb. A magzatvíz ugyanis nem mindig folyik el egyszerre – sokszor csak szivárog.
De mégis: milyen jelek utalhatnak arra, hogy a magzatvíz szivárog? Miben más, mint a vizelet vagy egy egyszerű hüvelyváladék? Mikor kell orvoshoz fordulni, és mikor elegendő csak figyelni a tested jelzéseit?
Ebben a cikkben összegyűjtöttük a leggyakoribb tapasztalatokat, praktikus szempontokat és megfigyeléseket, hogy felkészülten, de felesleges stressz nélkül tudd fogadni, ha eljön az a pillanat.
Nem mindig filmbe illő zuhatag – sokszor csak finom szivárgás
A magzatvíz szivárgása sokszor nem látványos. Előfordul, hogy csak enyhe, folyamatos nedvességérzetet tapasztalsz, mintha egy kevés vizeletcsepp vagy hüvelyváladék áztatta volna át az alsóneműdet. A különbségtétel viszont nem mindig könnyű.
Az alábbiak segíthetnek felismerni, hogy valóban magzatvízről lehet szó:
1. Folyamatos vagy ismétlődő nedvesség
Míg a hüvelyváladék vagy az izzadság inkább változó, a magzatvíz folyamatos vagy szakaszos szivárgást okozhat. Vannak, akik azt mondják, úgy érezték, „mindig egy picit újra és újra átázik a bugyijuk”, főleg mozgás, lépcsőzés vagy felállás után.
Tipp: vegyél fel egy tiszta betétet, és figyeld meg, mennyi idő alatt nedvesedik át újra. Ha egy-két órán belül ismét nedvesnek érzed, és a folyadék színtelen vagy enyhén rózsaszínes, érdemes orvoshoz fordulni.
2. Nem lehet visszatartani
A vizeletet – még terhesen is – általában vissza lehet tartani (legalább néhány másodpercig). A magzatvíz azonban akaratlanul, visszatartás nélkül szivárog. Ez különösen feltűnő lehet, ha például köhögsz, nevetsz vagy hirtelen mozdulatot teszel, és azt veszed észre, hogy nedvesség jelent meg – de nem érzed, hogy „elcsöppentél”.
3. Színtelen, vízszerű folyadék – enyhén édeskés szaggal
A magzatvíz nem büdös, nem erőteljes szagú. Sok kismama úgy írja le, mint enyhén édeskés vagy „semmilyen” szagú folyadékot. Nem hasonlít a vizelethez, nem sárgás, nem maró, és nem hagy maga után csípő érzést.
Az állaga is árulkodó: vízszerű, híg, nem nyúlós vagy tejszerű, mint a hüvelyváladék. Ha az alsóneműdön kis, színtelen foltok jelennek meg újra és újra – különösen, ha nincs más tüneted –, érdemes ezt figyelni.
4. Nincs más panasz – de valami nem szokványos
A szivárgás lehet az egyetlen jel, különösen a burok kismértékű repedése esetén. Ilyenkor nem társul hozzá fájás vagy rossz közérzet – csak egyfajta gyanús érzés, hogy „ez most más”. Ha egyre gyakrabban kell betétet cserélned, és az érzés visszatérő, bízz a megérzésedben – az anyai ösztön sokszor meglepően pontos.
Mikor kell orvoshoz fordulni?
A következő esetekben nem érdemes halogatni:
-
ha a nedvességérzet nem szűnik, és órák óta tart,
-
ha a folyadék zöldes vagy barnás színű – ez meconiummal (magzatszéklettel) kevert magzatvíz is lehet,
-
ha már betöltötted a 37. hetet (vagy közel vagy hozzá), és gyanús, hogy szivárog a víz,
-
ha a baba mozgása csökken,
-
ha fájások is jelentkeznek a szivárgás mellett.
Az orvos egyszerű vizsgálattal meg tudja állapítani, valóban magzatvízről van-e szó. Ilyenkor speciális tesztcsíkot vagy hüvelyi vizsgálatot végeznek, és akár CTG-t is kérhetnek a baba állapotának ellenőrzésére.
És ha téves riasztás?
Sok kismama fordul be a szülészetre azzal, hogy szivárog a magzatvíz – majd kiderül, hogy csak bővebb hüvelyváladékról vagy enyhe inkontinenciáról van szó. Ez teljesen rendben van! A várandósság utolsó heteiben a test már készülődik, és a váladék mennyisége is megnőhet.
Az orvosok és szülésznők ilyen helyzetekben sosem fognak elutasítóan viselkedni, sőt – jobb, ha a kismama inkább bemegy egy felesleges körre, mint ha otthon maradna, miközben valóban elfolyt a magzatvíz.
A magzatvíz szivárgás jelei nem mindig látványosak, de testtudatossággal, odafigyeléssel és tapasztalással jól észrevehetők. Figyeld a változásokat, ne félj kérdezni, és ne tartson vissza a bizonytalanság attól, hogy orvosi segítséget kérj.
Végső soron: nem az a cél, hogy te találd ki pontosan mi történik – hanem hogy jól legyetek, te és a kisbabád is.
